A lánckerék, amelyet gyakran a szokásos "lánckerék" vagy egyszerűen "lánckerék" helyett "lánckeréknek" helytelenül írtak, elsősorban a gépészmérnöki és a fogaskerék technológiájának területén használják. Alapvetően a lánckerék egy fogazott kerék, amelyet úgy terveztek, hogy a forgási mozgást egy görkorcsolya láncba, vagy akár egy szállítószalag -láncba vonják be néhány fejlett konfigurációban, hasonlóan, hogy a fogaskerekek hogyan illeszkednek egymással, de a lánc megkülönböztetett felhasználásával a közvetítőként. Ez az egyedi kialakítás lehetővé teszi a hatékony energiaátvitelet különféle alkalmazásokban, a kerékpároktól és a motorkerékpároktól az ipari gépekig és szállítószalagokig, ideértve a spirál fagyasztó övét - gyakran speciális típusú huzalszíjat - felhasználó hűtőszekrényekig. Ezekben a beállításokban huzalszállítószalagot is alkalmazhatnak a termékek mozgásának további megkönnyítésére.
A láncolók elsődleges előnye abban rejlik, hogy képesek fenntartani a következetes és megbízható energiaátvitelt viszonylag nagy távolságra, összehasonlítva a fogaskerekekkel, amelyek általában rövidebb, zárt terekre korlátozódnak. A lánckerékek és hengerláncok, valamint a szállítószalagok és a drótszíjak is ismertek tartósságukról és kopással szembeni ellenállásukról, ideálissá teszik azokat olyan környezetekhez, ahol nagy nyomaték és folyamatos működésre van szükség, például a spirálfagyasztó övek és a igényes körülmények között. Egyéb huzalszalagos öv alkalmazások.
Ezenkívül a lánckerék -rendszerek rugalmasságot kínálnak a sebességváltó és a távolság szempontjából, lehetővé téve a mérnökök számára, hogy az energiaátviteli tulajdonságokat a meghatározott igényekhez igazítsák. Ez az alkalmazkodóképesség hozzájárult a több iparágban történő széles körű elfogadásukhoz, az autóipartól és a repülőgéptől a mezőgazdaságig és az építésig, ahol gyakran integrálódnak a görgős láncokhoz, a szállítószalagokhoz és a különféle szállítószalagokhoz, ideértve a huzalszíjakat és a spirál fagyasztót.
Az utóbbi években az anyagtudomány fejlődése a könnyű, mégis erős anyagokból, például az alumíniumötvözetekből és a szénszálas kompozitokból készült lánckerék fejlesztéséhez vezetett, tovább javítva teljesítményüket és csökkentve az általános rendszer súlyát. Ezek a fejlesztések különösen előnyösek voltak a görgős láncok, a szállítószalagok, a spirálfagyasztó övek és a huzalszállítószalagok bevonása során, ahol a súlycsökkentés fokozódhat a hatékonysághoz és az energiafogyasztás csökkentéséhez. A technológia fejlődésével a lánckerek valószínűleg továbbra is fejlődnek, megőrizve annak kritikus szerepét a mechanikus mozgás bonyolult táncában az iparágak széles skáláján.